A napokban egy panellakás hirdetést sodort elém a Facebook. Talán azért kattintottam csak rá, mert néhány hete mi is piacra dobtuk a miénket, Zuckerberg algoritmusa pedig úgy gondolta: hasonló a hasonlónak örül. (Apropó, eladó a lakásunk, ha érdekel! ? ) Nos, örömöt nem annyira, de egy finom kis…

A férfi előveszi a cipőkefét és lassan elkezdi kipucolni a cipőjét. Szép, fényes bőrcipő, olyan, amit csak jeles napokon visel az ember. Kezére húzza a lábbelit, nagy műgonddal fényesíti. Szereti a cser szagát, élvezi, ahogy kezétől engedelmesen meglágyul az anyag. Elmerül a műveletben, gondolatai…

Nagyjából ötödikes lehettem, amikor egy nyári úttörőtáborban egy ismerkedési esten (Istenem, már a név is gyönyörű, hisz’ ki a bánattal ismerkedhettem volna össze, mikor valamennyi táborozó iskolatársamat jól ismertem?!) a tanári instrukció szerint egy saját gyártású vidám jelenetet kellett…

Anyák napja idején illene valami nagyon felemelőt, valami nagyon meghatót írnom arról, hogy én is anya vagyok, és hogy ez mennyire felemelő és megható. De, nem fogok erről írni, mert ebben az ügyben meglehetősen renitens vagyok. Mármint abban a tekintetben, hogy én ezt az egész anyaság dolgot nem…

Valahogy úgy alakult, hogy nálunk a macskák mindig is pedigrések voltak. Legalábbis annyiban, hogy mindnek ugyanaz volt a neve. Mint a kékvérű királyi családok leszármazottai, akik annyiban különböznek csak felmenőiktől, hogy ugyanazon a néven, ám más „rajtszámmal” kerülnek be a…

Két fajta emberrel nem tudok mit kezdeni. Az arcán a legelkeserítőbb helyzetben, az alkalomhoz abszolút méltatlan módon üdvözült mosollyal vonuló hurrá optimistával, meg a bármilyen – csipcsup vagy nagyobb – ügy miatt világvégét kiáltóval. Mert hogy egyik sem sokat lendít ám az egyébként is a…