Reggel fél hatkor a fóliasátorban már olyan forróság volt, mint egy katlanban. Az öreg az utolsó kannát eresztette csurig és meglocsolta a szélső paradicsombokrot. Ahogy a víz a levelekhez ért, jellegzetes, erős illat csapta meg az orrát. Ilyet csak földközelben lehetett érezni, a zöldségesnél, ahol…
Valahogy vége lett. És tényleg, komolyan mondom, nem tudom hogyan és miért. Csak úgy egyszerűen. Katartikus, a gyászfolyamat fájdalmát legalább enyhítő beszélgetések, feloldozás nélkül. Lesütött szemmel bűneimet fejemre olvasón vagy hetykén, szemembe köpött vádak, magyarázat, megbocsátás nélkül. Az…
A jellegzetesen fanyar, a saját nyomorunkból is viccet csinálni képes pesti humor néhány évtizede még világhírű volt. Talán épp azért, mert nemcsak a magunk baján, de bizonyos fennkölt, „szent dolgokból” is képesek voltunk tréfát űzni. Mert ugyan mi lehet annál nagyobb bátorság, mint szemberöhögni a…