Azon a reggelen csak két dolog volt biztos. Az, hogy sürgősen le kell adnom hat kilót és fel kell vennem a legtöbbet takaró napszemüvegem. Negyvennyolc perccel később viszont már a munkahelyem kávézó sarkában egy bögrét szorongatva igyekeztem beleolvadni a környezetembe. A fél arcomat elfedő…

Sosem kóstolta meg az ételt főzés közben. Beleszagolt a fazék fölött a gőzbe és tudta, hogy mi hiányzik. Most is csak beletartotta arcát a párába és nyugtázta: jó lesz így. Finoman gyöngyözött a húsleves, a zöldségek lassú keringőt jártak a lében. Még egy fél órát hagyja főni, az öreg húsnak sok idő…

Egy cseppet sincs lelkiismeret-furdalásom, amiért a teraszra kifelé menet lenyúlom a legjobb pezsgőt. Évekkel ezelőtt egy jó fej lyoni pincér azt tanította nekem, hogy az igazi pezsgő a parafadugóról ismerszik meg, így hát a legelegánsabb, hasas palack társaságában fogom menekülőre. Amilyen pocsék…